Fura érzés, valakiben hinni, hogy megváltozik, aki már 60 év feletti, és amióta ismerem olyan.
Nem szabad remélni, mert az csak fáj, változni úgy sem fog. Furább, mint mikor az ember egy hatalmas daganattal teli májjal kapja a kemót és érez valamit ami kellemes érzés és egyre jobban kap levegőt.
Furább, mint mikor az ember haldoklik és minden ágynemű gyűrődésben rossz arcú szenvedő arcokat lát, frusztráló képi asszociációval. Annál is furább, mint amikor egy agnosztikus ember imádkozza magában, a kemó alatt, hogy hasson, pláne ezt: "Én Uram, Istenem, Szabadításom ereje: fedezd be fejemet a Háború Napján!".
Elkeseredett betegek láttán előtör bennem egy hiányérzet, egy olyan jó fej kórház lelkész után, mint aki az egyik kórházban van, aki egy 80%ban agnosztikus, 20 %ban ateistának is támasz. Itt csak agresszív szektások vannak, akiktől kiráz a pánik, ha meglátom őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése