Többszörös Irma túlélő vagyok. De ma nappal volt ő a nővér és a másik oldalon.
Cartman nagyi már nincs a szobámban, most máshol eszik gyorsan egy pogácsát ha 22 -es a cukra, nehogy leessen neki, csak mert bevett egy cukorbetegségre való gyógyszert.
Kapok valami bigyót a polineuropátiámra, amitől néha beáll az agyam.
Irma szerint pótcselekvés az, ha egy vesét terhelő szer használata alatt sok vizet iszom, és ártani akarok önmagamnak, ezért pszichológusra van szükségem, mert 2,5 liter víz bőven elég egy nap. Szerinte a vesét is és a laphámsejteket is terheli a sok folyadék. Ámen.
Fura a kaja, némelyik felkeltette bennem azt a gyanút, hogy a lépemet újrahasználták.
Szobatársaimat hihetetlen mód leköti az időjárás jelentés, kórházi szobában nem tudom mennyire van jelentősége az ilyesminek.
Dohányoznak az ablak alatt, kemóról lelógva is. Komolyan hungarikum ez a nem figyelünk egymásra, még ha súlyos beteg is.
A centrális kanülömet még nem mozogtam ki, és jobb mint amikor a kézben van, mert szabad a kezem és nem szurkálnak állandóan.
Az egy négyzetméterre jutó hematológusok száma megnyugtatólag hat az elmémre.
