2010. október 11., hétfő

Ma nincs okom panaszra, elsőre sikerült a gerincvelőmbe beadni a kemót.
Kihajtottak belőlem 4 liter vizet.
Úgy néz ki van aki segítsen.
Úgy néz ki, nem kell hazakerülnöm, ami a gyógyulásomhoz elengedhetetlen.
Nyűgös vagyok, és szétszórt, de nagyon.
Próbálok nem beszólni az egyik takarítónak, aki egyrészt a kórteremben köhög, meg tüsszent, másrészt kb. úgy takarít mintha én csinálnám.

2010. október 9., szombat

Tele van elírásokkal a blogom, de majd kijavítom, csak 10,1 méretben nehéz az élet.

vércsoport meghatározásom

Nem tudom miért poén nekem az, mikor rámkötik a vért, riadtan azt mondtani, hogy nekem B pozitív a vércsoportom.

és makacs hittel mégis mégis hinni

Fura érzés, valakiben hinni, hogy megváltozik, aki már 60 év feletti, és amióta ismerem olyan.
Nem szabad remélni, mert az csak fáj, változni úgy sem fog. Furább, mint mikor az ember egy hatalmas daganattal teli májjal kapja a kemót és érez valamit ami kellemes érzés és egyre jobban kap levegőt.
Furább, mint mikor az ember haldoklik és minden ágynemű gyűrődésben rossz arcú szenvedő arcokat lát, frusztráló képi asszociációval. Annál is furább, mint amikor egy agnosztikus ember imádkozza magában, a kemó alatt, hogy hasson, pláne ezt:  "Én Uram, Istenem, Szabadításom ereje: fedezd be fejemet a Háború Napján!".

Elkeseredett betegek láttán előtör bennem egy hiányérzet, egy olyan jó fej kórház lelkész után, mint aki az egyik kórházban van, aki egy  80%ban agnosztikus, 20 %ban ateistának is támasz. Itt csak agresszív szektások vannak, akiktől kiráz a pánik, ha meglátom őket.

nosztalgikus depresszió, jee

Nem nagyon szeretném általában leírni, hogy hol is kezeltek,meg hol is kezelnek, pedig a jelenlegi helyemmel nincsenek negatív tapasztalataim, vagyis amik vannak azok nem az osztály dolgozói miatt vannak (dohányzás a kórterem előtt, sorozatos lopások külsős emberektől, és a kaja).


Többször lepett meg ez a kórház olyan dolgokkal, ami a normális.

Most azért estem nosztalgikus depresszióba az előző elötti kórházammal kapcsolatban, mert van itt egy beteg aki annyira súlyos állapotban van, hogy nem tud figyelni arra, mennyire fedi ruha. Nem sértegeti senki. Hihetetlen.
Voltam én is ilyen rosszul, de amit kaptam, az minősíthetetlen, az intenzív osztályon, ahol egyébként nem is lehet már ruha az emberen, mint a kórházi kötényke, alázgattak, mert szemérmetlen vagyok...
Azt is felvállalta az egyik férfi ápoló, hogy segít betömni a lukat, evvel a kifejezéssel mondta, mikor én ott feküdtem, egy friss kb. 30 cm-es vágással a hasamon, annak tudatában, hogy rosszindulatú daganatom van amit akkoriban tudtam meg, és egy életmentő műtét után. Életveszélyes állapotban voltam akkor is, és fájdalmaim voltak, de az ápolóknak (vagyis 2 főnek) az én erkölcsi vezetésem volt a legfontosabb, amit kemény sértegetések formájában ejtettek meg. A haematológián is hónapokig hallgathattam, hogy mikor életveszélyes állapotban feküdtem, akkor mennyire szemérmetlen voltam, de amikor a fejemhez vágták, valahogy kifelejtették azt, hogy fájdalmaim voltak és hogy élet-halál között voltam.

Nosztalgikus depresszió -vége-

2010. október 8., péntek

Tőmondatokban.

Este hoztak egy súlyos beteget mellém, myelomás. Másik szobába kerültem, mint eddig, lehet büntiből, mert nyűgös voltam. hehe

Voltam a kékgolyóba, megbeszélni a sugarazásomat.
Hétfőn lesz a gerincvelőmbe a szúrkálás.
Tavaly ilyenkor még volt lépem.
Ma nem kaptam ebédet.
Jelenleg megy belém a bikarbonátos infúzió.
Nem EU-szabvány a fejem.
Bűzlik a párnám.
Megkaptam a 4. kanülömet, nem fájt.
Nem lett PTX-em.
Megint elszédültem.
Faithlesst raktam az mp3 lejátszómra a Prodigy helyett véletlenül. Morphine-t, Branduardi-t,  Depeche Mode-t meg RHCP-t hallgatok, direkt The Cure-t fogok.

...upszájdididögejn

2010. október 4., hétfő

tdk :D

Érdekes tanulmány lehetne abból, hogy egy kórházban mennyivel nő a túlélési esélye egy olyan embernek, akinek támogatóak a szülei és a családja is, emiatt hatékonyabban áll ki magért.
Nekem majdnem az életembe került, mikor még tavaly nem vették komolyan a panaszaimat, és üres hisztinek tartották a sokkos állapotomat és rám kiabálva megfélemlítve próbálták elérni, hogy egyek meg menjek 40 fokos lázzal zuhanyozni amikor feküdni is fáradt voltam. (össze is estem)