Nem hagy nyugodni, egyre csak, az, hogyha komolyan vettek volna az elején (bár már akkor is 4b stádiumban voltam), akkor most ez a dolog most nem lenne.
Mivel szövettan nincs, ezért csak amiatt gondolják, hogy limfóma van az agyamban mert az az alapbetegségem.
Nem hagy nyugodni, hogyha a fertözőn, ahol vírusos megbetegedésre gondoltak, számított volna az életem, akkor most nem lenne ez a bajom.
Nagyon jól kezelhető, sőt gyógyítható a bajom, de mivel az agyamba került valószínüleg, így kicsit más a felállás.
Orvosaim, vizitkor, négyszemközt egyetértésüket fejezik ki az irányba, hogy orvosi mulasztás történt velem kapcsolatban, mivel többen töbször mondták, hogy ne emésszem magam olyanon, hogy ki mit rontott el és előre nézzek ne pedig hátra, hiába másképp alakult volna minden.
Arról nem is beszélve, mikor az egyik német eredetű nevű nővér megfélemlítve próbált engem erőre serkenteni, mivel szerinte megjátszom magam és csak dacból nem eszem.
Azt meg két helyen is tapasztaltam, hogy mikor sokkos állapotban nyöszörögtem (szerintük túlreagált lázas állapot volt, mivel én egy gyenge erőtlen szervezet vagyok) rámszóltak, hogy ne hangoskodjak mert zavarom a többi beteget. Ez után nem sokkal, a műtőben voltam, 2,5 liter vérrel a hasüregemben, Anyu várt kint akinek mondták, lehet többet nem jövök ki onnan. Másik eset az volt mikor volt pofám zavarni (egyszemélyes izolációs szobában) a többi beteget a nyöszörgésemmel, az volt mikor a májam a daganat miatt a köldökömig ért ödémás voltam és alig kaptam levegőt, kértem, hozzon nekem vizet, mivel alig volt energiám, mondta ő nem hoz, menjek oda magam, éjjelre többször kikapcsolták a nővérhívót, nappalra nem merték, mert akkor voltak ott orvosok.
én azt se tudom felfogni, még mindig, hogy mikor pénteken felhívtam a fertőző osztályt, érdeklődni, hogy hogy vagy, (mert azon aggódtam, hogy élsz-e még, mert előző nap már olyan rosszul voltál). akkor átadták az ápolódat (egy férfi volt), és kb 5 percen keresztül szidott téged, tök dühös hangon, hogy milyen gáz vagy, h megjátszod, hogy nem tudsz felkelni, meg enni, de bezzeg, mikor leugatott, akkor egyből tudtál enni..., meg hogy a melletted levő nyolcvanvalahány éves néniben mennyire több van, mint benned.
VálaszTörlésmeg mondtam, hogy gyenge vagy, erre mondta, h ez nem igaz, mert mikor leugatott, hogy egyél, akkor ettél.
meg szóltam, h gyakran a nővérhívót se éred el, mikor rosszul vagy. ekkor is lehordott, h ne szórakozzak, mert még van 2 másik beteg a szobában, majd ők szólnak.
és aztán másnap meg tök durván dobogott a szíved, szóltam az akkori ápolónak, az meg mondta, hogy az normális.
vasárnap, meg mikor anyu ment látogatni, akkor egyből ment az akkori ügyeletes orvosnak szólni, hogy rosszul vagy, jöjjön, nézzen meg, de az meg azt mondta, hogy nem jön, mert nemrég megnézett, és akkor jól voltál. majd nemsokkal utánna elment. ezután anyu többször szólt, a nővéreknek, hogy hívjanak orvost, mert rosszul vagy, és mondták, hogy nem hívnak, vasárnap nincs orvos. stb.
majd csak estefele gondolta úgy az egyik ápoló, hogy na, most már szól, és kb egy óra múlva jött egy orvos, és nem sokkal utána az intenzíves orvos mondta, hogy csak imádkozni lehet azért, hogy reggelig életben maradj.
ezeken (meg amit a háziorvos művelt)nem tudom magam túl tenni...
meg azt se értem, hogy ha lépnagyobbodáskor mindig gondolni kell lépszakadásra, akkor egy hétig miért csak savcsökkentővel kezelték ezt a problémádat, főleg, hogy egyre gyengébb voltál...
VálaszTörlés